Nézem...

"Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot." /Dante/
Nézem, ahogy hajadat fújja a szél
S arcodra, hogyan lop, piros csókot a dér.
Tűnődöm azon mily szépen,
Ballagunk a havas fák között, kéz a kézben.
Álmodni egy világot magadnak,
Megvalósítani oly nehéz; - mindig megcsalnak.
Külön-külön kis világ ez,
Idővel, mégis összeforr, s egyé válik valahol.
A végtelen fényben, talán itt;- e fehér tájban.
Ahol úgy megyünk, mi ketten,
Csak mi ketten, mint csillagok;- az éjszakában.
|