|
Ne várd
"Utunkat, Isten, áldd, oh,
Rójuk majd boldogan,
Tudván, fennen vigyázod,
S mint rendeléd, olyan.
A hit vezérli lábam
Víg s zord ösvényeden,
Járjak bár éjhomályban,
Az út hozzád viszen."
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagydolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
/Reményik Sándor/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
