Nézem,ahogy hajadat fújja a szél.

S arcodra ,hogyan lop piros csókot a dér.

Tünődöm azon, míly szépen, ballagunk,a havas fák

között,kéz a kézben.

Álmodni egy világot magadnak...

Megvalósítani,oly nehéz;- mindig megcsalnak.

Külön-külön kis világ ez.

Idővel,mégis összeforr,s egyé válik valahol.

A végtelen fényben,vagy talán,itt e fehér tájban.

Ahol most úgy megyünk mi ketten,csak mi ketten....

Mint a csillagok az éjszakában.

/U/