Az üveg ezernyi formája csillogása. Száz meg száz vágyat hordoz önmagában.Az üveg,a fúvó ajkától tellik meg érzelemmel, mint a leány keble tavasszal szerelemmel.S mikor átnézel a kristályokon,mint olykor... A reggeli ködfátylakon,úgy érzed álmod újra éled, peddig csak hited az ami tovább éltet. S amint,álmaidnak tükre eltörött... Úgy szemeidnek csillogása,szívembe tört döfött.Ilyen gondolatok között, forgatom kezemben,ezt a furcsa üveg tárgyat.., Ami hol felemel,hol megaláztat. Melyen keresztül arcod fényét, mint kelő nap a sugarait hinteném szét.