Esti sétára indult a magány
S kis szobám faláról rám mosolyog
Mutat egy képet, te vagy rajta
Ahogyan arcodat lelkem simogatja

*          *          *

Tavaszi szélben lebbenő szoknya,
Ringó melleid izgató halma;
Sugárzó mosolyod vidám fénye,
Ajkad csábító közelsége.

Huncut tekintet, szemed villanása,
Kitárt karjaid szeretet vágya;
Érzékeny lelked virág rezdülése,
Csorduló vágy gyermeki ölelése.

Ez vagy nekem, s töbre nem vágyom,
Átölelve találjon ránk az álom;
Sorsunk összeköt, talán elhiszed,
Életem üres lenne nélküled.