|
Éjszaka..

nélküled...
Fel s alá járkálok a szobámban,nem tudok aludni. Gondolataim,vágyaim nem hagynak nyugodni. Oly távolinak,oly elérhetetlenek tünsz nekem. Mint a csillag..,melyen most szemem megpihen. Keresek egy szempárt,egy arcot,egy méz édes ajkat. Várok egy hangot,mely szólit,de most hallgat. Vágyom az érintésre ,amely forrón hozzám simul. Egy csodás érzésre, ami az éjen átvonul. Hívok egy álmot,de most tova száguld az égen. Hidd el,tiszta szívvel vágyom rá oly régen. Hiányzol,kedves,hiányzol még ha nem is tudod,érzed. Mert ölelnék a végtelen téren át,s mindig csak;-téged.
|