|
Az alkony csókja
"Nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta, remegő kezemet egyedül te vezeted, aki a kígyótól se félsz, és az almát is szereted. Ne mondd ki a nevedet: te vagy az asszony, akit szeretek." Míg szíved a szívemhez tapadt,
A kihunyó nap fátyla alatt,
A felhők bíborba borultak,
S halkan, nekünk dúdoltak.
Most egyedül az alkony csókja,
Ringat bús, zavaros álomba,
S riadtan ébredek,
Mert nem érezlek,
Mert nem vagy velem,
Mert nem fogod kezem,
S helyetted a csend suttogja fülembe,
Egymás nélkül, nincs értelme!
S az alkony csókja,
A könnyeket belém fojtja,
Halk nesz, ajtóm koppan,
S szíved a szívemmel, együtt dobban…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
