|
Kincstelen varázsládikában
"Tele vagyok vággyal és szerelemmel ó, októberi hajnal, ébredő Nap mosolya ötven esztendőmet terítsd szét az őszi mezők s rétek felett és ha jő az asszony, kit felébresztett szerelmem mutasd meg neki azokat a szerelemvirágokat melyek fény- és harmat táplálta szívemben keltek életre."
/leleszi/ Kincstelen varázsládikában,
aranyporba mártott, áldott szíved poklában:
könnyel tisztítod
árva két szemed.
Sírsz!
Ne harcolj olyan nagyon,
Álomvilág- valóság között,
Ringat álomba két karom.
(álmosít folyton visszacsengő dalom)
Alszol!
Most álmaid vezetnek,
Ne sírj nem lesz vége,
Aludj csak, itt vagyok,
Simogatom arcodat:
Szeretlek!
/lillabodar/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
