Rezzenéstelen éji tánc
Kiültem a sivatagba,
fényt fogni az arcomon,
elkaptam az éneklő napot:
dombok peremére
nyurga árnyékokat rakott.

Az eltévedt kecses szél,
lélekfonatokba kapaszkodik
és sodró érzéseket remél.

Éjbenyugvó álom kísér...

Ha lennél a kacér hold,
a párás szemű esti égbolt,
én lennék a tűnő nap,
hogy utolsó emlékeimmel
Téged simítsalak.

...ébresztenek dadogó falak.

Szomjazom:
suttogja meztelen lelkem.
Szemeidben fénylő oltalom,
a tenyeredben keltem.

/Kormányos Sándor/