"Csókod leszek lehunyt pilládon
s a rádfolyó fények jelenét
szemeim tükrébe zárom.Lélegzetem a szó,
lázadból csillaggá válok,
s benned élek tovább - mint szívdobbanásod."
Az éjnek hallgatag felében
álmod felém fordult
s én nyitott szemmel remegve
kerestem magam egy
fénycsíkban - mit suttogó
mosoly szőtt keretbe.
Szájoncsókolt szomorúságommal
könnypatakká folytam
s az édes - keserű mellékízét
nyeltem - távoli kedvesem
csillagából a fényt tűzzé
szerettem - s messziről
fonódott álmainkra
egyetlen - örök hajnalt terítettem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
