Ugyanúgy kel fel a nap, és ugyanúgy megy el, Csak mi nem látjuk egyformán sosem. Hogy ugyanúgy hoz ugyanazt, vagy szebb, mint amilyen, Te is így, én is máshogy képzelem. És ugyanúgy jön fel a Hold, ugyanúgy fogy el, Neked mégis másképp, mint nekem. Sose járunk ugyanott, csak azonos helyen, Két világ, ami nincs is túl közel. Így szeretem, és bármi lesz velünk, Soha úgy ne legyen, hogy egyformák legyünk. Amíg egymáshoz változunk, Tükörképben tükörkép vagyunk. Idegen, akit lépésenként engedsz közelebb, Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett, Mosolyog, ahogy átölel, mert tudja kit ölel, Egy idegent, akit lépésenként engedett közel. Tanulunk és tanulunk, szépen haladunk, Egyre több, amit végképp nem tudunk. Szerelem és türelem, forrón és hidegen, Két világ, ami együtt van jelen. Idegen, akit léplésenként engedsz közelebb, Akiről lassan elhiszed, hogy téged keresett, Mosolyog, ahogy átölel, mert tudja kit ölel, Egy idegent, akit lépésenként enged csak közel.