Szeretném májusban arcodra csókolni a közelgő nyarat
És veled nézni a tanuló kis fecskék első röppenését,
Még veled szeretném látni, ahogy szirmot bont a tavasz
S a madárszárnyakon kiserkennek a puha tollpihécskék.

Szeretnék az árnyat adó fatörzsekben mókus odút látni.
Illatos orgonák lila gyöngyszemeit álmodozva nézni,
S azokból a parányi virágkelyheiből szíveket formázni,
Melyek a vértpezsdítő mámor éjszakákat újra felidézi.

Jó lenne az erdők elrejtett tisztásain friss patakra lelni,
Hol a csobogás szépsége elringatná a kitörni kész vágyat,
S jó lenne még egyszer megtanulni, oly hévvel szeretni,
Mint a zöld lombok a színpompázó dús gesztenyeágat.

Még szeretnélek megölelni sok utcán, parkon, téren,
Ahol minden álomból kilépő színes kép valósággá válik,
Mert, ha meséket rejtő varázsszavaid hallgatom az éjben,
Abban minden villanásnyi gondolat a csókjaidra vágyik.

/Kun Magdolna/