Van amikor nem szólok,

"Igazán s végleg téged várlak, Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig s hagyj itt örökre Izzó kikerics koszorúban." Nagy László
Van amikor nem szólok,
Nem is tudok megszólalni...
Csak mosoly fut végig arcomon
S nézem csendesen...
Kedves,gyönyörű szemeidet
Úgy érzem...még álmodom.
Van amikor nem mozdulok...
Nem is tudok megmozdulni
Szíved dobbanását hallgatom
Kezeim elindulnak a titkok utján
Ajkam érinti vágytól izzó testedet
S szenvedély bíbor fátyla borítja el lelkemet.
Most megszólalnék,s talán...
Ki is mondanám már...
De hozzám hajolsz szeliden,
Forró csókjaid nem engedik; - hogy megtegyem.
Drága angyal,kimondom amit nem lehet...
Így írtad szívembe,édes,"eper"izű,szerelmedet.
|