|
Mielőtt
"Mielőtt beléd szerettem, azt hittem, hogy tudom mi az a szerelem. Most nem tudom. Csak érzem!" Mielőtt téged megismertelek, azt hittem, tudom mi a szerelem.
Most nem tudom. Csak érzem.
Hogy minden szépet láttam már, azt hittem,
S most csak a te arcodat csodálom, nézem.
Mielőtt te szóltál hozzám, azt hittem minden dalt hallottam.
Most már tudom; a te hangod az ének.
Azelőtt valóban nem tudtam
Mit is jelet az a szó, hogy: élet.
Mielőtt megérintettelek, azt hittem az érintés nem beszél,
De már tudom, hogy többet mond a szónál.
Egyetlen mozdulat többet elmesél
Ezer és ezer elhasznált szép szónál.
Mielőtt megkóstoltalak, azt hittem minden ízt ismerek,
De most tudom csak mi is az az; édes.
Most mennyei nektárt ízlelek,
Miért pokolra szállni lennék képes.
Mielőtt megszagoltalak, azt hittem enyém minden illat,
Hogy semmilyen virág nem ad új aromát.
Most minden belélegzett pillanat
Égbe emeli szerelmünk mámorát.
Mielőtt megkívántalak, azt hittem nem nyújt több kéjt az ágy,
Most ismeretlen, vad szenvedély hevít.
Testemet, lelkemet átjárja a vágy,
S a gyönyör viharos tengerébe merít.
Mielőtt megcsókoltalak, úgy hittem minden csók egyforma,
Most minden percben azt kívánom, akarom;
Bár ajkunk végleg egybeforrna,
És soha ne engedne el ölelő karom.
Mielőtt szeretkeztem veled, nem tudtam mi az igazi gyönyör,
Hogy mi az igazi végzetes boldogság.
Milyen az, mikor a vágy már úgy gyötör,
Hogy minden más csupán csak balgaság.
Mielőtt beléd szerettem, azt hittem, hogy tudom mi az a szerelem.
Most nem tudom. Csak érzem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
