Karácsonykor szót váltok magammal,
Szívem száz tarka érzéssel tele,
Madzagon lóg sok fejbe szúrt angyal,
Törékeny díszt himbál léptem szele.

Rám szólok halkan, dörmögő hanggal,
Állj meg egy percre, napok embere!
Megállok, de lelkem tovább ballag,
Úgy érzi, bíz, pihenni nem lehet.

Tempó az élet, dübörgő lárma,
A nosztalgia várat magára,
A kis Jézus...-t csak magamnak mondom.

Bűneinket öntsük ki a hóra,
Tükörbe nézve váljunk valóra,
S leljünk egymásra a lét-porondon.

/Kéri Ferenc/