Köbnyi térben

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben…
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

*       *       *

Adom

S ha kezemre hajtod
Arcodat,
Mélázó tekinteteddé
Válok majd.
Szemed tükrében
Fürdetem
Minden mosolyomat.
Lágyan ringatózó
Mélységes utamban
Majd szeretni vágylak,
Míg lehet
Haza várlak,
Zajtalan szívembe
Rabtalanul zárlak.
S csak adom,
Mit kérsz,
Csendes hajnalokat…
Gyengéd ujjaim között
A legszebb álmaidat.

/Válóczy Szilvia/