Hogyan rétek virágai oly sóváran állnak,
s szomjazó szirmaik megváltást várnak,
akár árvagyerekek az édes percekre,
úgy vágynak ők is a harmatcseppekre.
S magzat, ha úszik élte tengerében,
a létét jelentő lánccal köldökében,
kell, hogy érezze, nem hagyták magára,
s szüksége van a külvilág zajára.
Kínok muzsikusa, ha pengeti lantját,
mert nem hallhatom ajkaidnak hangját,
kell, kicsim szerelmed minduntig éreznem,
hogy megfáradt szívem el ne vérezzen.
S ha őrülten ropom a démonok táncát,
hogy eltüntessem éveim ráncát,
mert elmémnek világból van nagyon elege,
kell, hogy érintsen kezednek melege.