Tudom,már nem vagyok kamasz,
Kedves te sem vagy az.
De mégis forró minden gondolatom,
Ami hozzád szólna,
Nem izzana,égne,lobogna..,
Ha gyönyörű  szemed nem mosolyogna,
Álmodtalak volna csak,talán,-tényleg így lenne a jó?
Maradtam volna a zúgó hideg szélben,a hajló fák alatt,
Ismerem ezt az érzést..,most is fojtogat.
Ahogy a tudat is,hogy nem vagyunk vétlen angyalok,
De végül,minden út végén,mégis csak fény ragyog,
Úgy kívánom legyél boldog,-ahogy gondolattal,
Hogy létezel,és megszerethettelek,én is az vagyok.
Lelkedben álandóan,viruljon az örök tavasz,
Így szép arcodon, mindig tündöklik majd az,
Amint bimbó a virágot,úgy örzöm szívemben,Örökre,
Ezt a gyönyörű,kiolthatatlan szenvedélyt,lángot.

/U/