Szervezem a napomat,s közben tudom kedves,te is szervezed a tiedet.De attól mert ez még így van,ez a két lélek még forrón összeérhet,mert ha meg is van kötve kezed és szájadon lakat, a lélek mint olyan amit csak akar.., mindent megtehet,elérhet.

Nem bújok más mellé az ágyba,közben meg teszem a szépet neked;-hogyan tehetném ezt?kötelezettségből,megszokásból,ugyan,milyen élet lenne ez?így hogyan lehetne teljes a béke szívemben,lelkemben?Ha közben úgy fekszem,olyan mellé,ahol már nincs a szerelem.Persze,a cinikus most mondhatná;-ez legyen az én bajom.Tudom kedves,választhatok:-és a válaszom,ez legyen nekem a legnagyobb fájdalom.Magam választottam,történjen így, ha ez a sorsom, -ezt akarom.

Akármilyen furcsa.Nem tudom elfogadni a hazugságokat,még illuzióként sem,sem az ebből fakadó mocskokat.
Ezért kaptam egy hozzám közel álló embertől azt a jelzőt hogy úgy mond "igénytelen" vagyok.Persze ez az ő és a hozzá hasonló emberek szemszögéből nézve,lehet hogy igaz.Talán ezért nem látják,hogy nekem olyan dolgokra is szükségem van,amit mások észre sem vesznek.Mikor ezt áttudtam élni érzelmileg,ezt a fajta ürességet,tudod hogy mennyire semmivé értéktelenődött bennem,az ilyen tipusú emberi világ.Akkor kellett szembesülnöm elöszőr azzal a ténnyel,hogy ez nem az én világom.Csak szükségtelen része annak a világnak amiben élek,s mint ilyen nem azonosulok vele,mert nem eleme,és nem is tud azzá válni az érték rendemnek.Pusztán csak azért,mert túl sok szenny,mocsok,bűn,vagy ami még rosszabb vér kötődik hozzá,és persze temérdek sznobizmus.Ha ezt elfogadnám,akkor válnék csak igazán igénytelenné.

Édes angyal,csak úgymehetek a felhőkbe ha a szeretetbe kapaszkodik a lelkem,csak így nem veszem el a semmiben.Én névtelenül jöttem ebbe a világba és névtelenül is megyek el,nem hoztam semmit így nem is vihetek semmit el.A legnagyobb öröm nekem az,ha érezhetem;- örökre helyem van a te szép szívedben.

Egy kapcsolat csak úgy jó,és úgy tud szép lenni,élni, ha nem okoz feszültségeket,gondokat senkinek,sem neked,sem nekem.Ha beszélgetéseink öszinték,kötetlenek,csak arról szólnak ami a léleknek kedves,jó és könnyebbséget jelent.Amiben,ebben az életben még embernek hinni érdemes;-én hiszem hogy ez szép és örök lehet.Amikor azt érzed,hogy könnyedén szárnyal benned minden gondolat,az érzelmek tisztán vonulnak át szíveden,azok a bizonyos belső hangok,tisztán pengetik a húrokat,s nem gyötör semmilyen bűntudat,nem remeg kezed és a gombóc sem nyomja torkodat,amikor szívesen osztod meg minden örömödet,bánatodat,gondodat.Szerelmem is ilyen,nincs benne semmi más,csak önmagáról szól,csak arról az érzelemről beszél,amiről az igazi,hűséges,önzetlen szerelem,ha nem így lenne;-az lenne az én igazi nagy szégyenem.

/U/