egy álom röppent fel

"Hogyan is feledhettem,
Mi oly szép volt szemedben,
Ami jelet hagyott szívemben,
Hogyan is feledhettem,
Hogy együtt voltunk,
Csak ketten!
Ahogy fogtad kezedben,
Elveszett, aprócska lelkem,"
Este a múltra nyílt ablakom,
egy álom röppent fel, törékeny szárnyakon.
A parányi szobában vágyak fáradt csendje,
percekbe szőtt csoda, csókjaink édes íze.
Lapul egy dallamban az érintés,
mi képzeletünkben Angyal nevetés.
S tudom, csillagunk fényénél,
lelkünk némán összeér!
|