Csak karcolat

"Tekintetem hálójában
vergődik a láthatár
egy mozdulat inaimban
kuporogva jelre vár
kiterítve hever bennem
pupillátlan mozdulat
selyem-szárnyú lelkem csendben
nálad keres partokat…"
Perc-évek szárnyai alá bújva
lelked tükör-felszínét karcolgatom
Körmeimet a tűrés tövig koptatta
szavaim rég óta vérrel rajzolom
Csírátlan gondolat meddő távlatát
Festem minden nap újra rád
Új-érzelem ruhád a szél elhordta
Felfedve lényed valódi illatát
Engedem perzseljen selyem-láng…
Bíborköd-ízzel bódító vigasz
arcomat néha feléd fordítom
Lényem patakja olvadó viasz
partjain szállongó vágy-korom
Álmodom sohasemvolt-mindig tájakon…
s míg alszik a test s a lét
áradón nyugodni kezedbe hajtom
lelkem megannyi fénycseppjét
/AAKrysten/
|