Azt álmodtam
hogy azt álmodtad,
holnap együtt emelkedünk az égbe.
Tengerébe együtt merítkezünk
lelkünk együtt terítjük fényre.

Kérdeztem
megvan-e még a szárnyad,
s hogy tartjuk örök lángon a vágyat?
Bőrünk illatán emelkedünk - mondtad -
odafönt vetünk neki ágyat.

Kérdeztem
mit vigyünk magunkkal,
hogy ne kelljen hiányt szenvedned?
Elég lesz, ha ketten leszünk - mondtad -
az egész világot szeretem benned.

Kérdeztem
magunkkal visszük-e az erdőt?
A fákat hogy mozdítjuk el innen?
A virágokat is visszük - válaszoltad -
a szívünkben elfér minden.

Kérdeztem
mi lesz a csontjainkkal,
mert én azokat is szeretem benned…
Nem válaszoltál. Csak döbbent szerelemmel néztél
a csontig hatoló csendben.

/Syringa/