A virág,miről én beszélek,

nem található,erdők-rétek mezején,

sem zord sziklák hasadékaiban,

sem mohás várfalak omladozó szegletén,

nincs tavak partján,rohanó patakok mentén.

szívemben keresd őt,ide nőtt e virág,

s most nyomában egy egész,gyönyörű világ.

őrzöm álmait,bár álmaimmal néha faggatom,

míkor alszom,szunnyad lelkemmel ő is,

 s érzem,itt él bennem,a fény,a nyugalom.

A virág,melynek mosolya,

akár a nap aranyló sugarainak kévéje,

szirmai szőkék,

s a lelke, mint tenger kékje,

karcsusága,illata;-maga a tünemény,

szelídsége,kedvessége,mindent átható:

-örökzöld remény, ha mind ezt még érzem,

tudom hogy itt vagy.

már értem,hogy miért létezem;

-nem csak vagyok,

s nem véletlenül ragyognak,

a nyár esti csillagok.

ezért a szeretetért,érdemes élni,

ez az amiért, dobog belül e szív;-

szerelmet még sem kaphatok.

 pedig minden dobbanásában,

lüktet egy csók is,amit..,

te drága virág;-boldog vagyok,

ha neked adhatok.

/U/