Tűz

"Lelked csókol lágyan homlokon, szavaid lépkednek testemen, lélegzeted pihen arcomon, hiszlek boldogságtól könnyesen. Sóhajod sóhajomba hatol, átjárja lelkem a végtelen, érintésed szívembe hatol, a fényem nélküled védtelen."
Mikor nyáron ömlő zápor
zúdul át a hegyeken.
Mikor pillantásod éget,
s csupa tűz a szerelem.
Mikor a szél áprilisban
kergeti a felhőket.
Mikor a víz tükrén nyáron
látsz szivárvány sellőket.
Mikor érzed, ha velem vagy,
repülni is tudsz talán...
Akkor érzem azt, hogy élek,
Akkor élek igazán...
|