Líra szerelme

"Vágyakba bontja szirmait az ég. Mély, üde, tiszta és szertelenül kék. Kacér cseppek között bujkál a fény, A Te fényed, melyben megnyugodom én."
/Fényed/
Szemedre szállt nyugalom
Őrzi a percet
Mi szívem andalítja.
Látom, s érzem
Valód minden gazdagságát.
Felém nyúlt karjaid
Illatom vigyázzák,
S azok a csókok is,
Miket arcomra játszanak
Vágy puha ajkaid.
Csendbe burkolódzik a lét,
Mikor eszembe jutsz.
Féltő szelídségem
Csak egy aprónyi fénysugár,
Mely akkor is simogat,
Ha lelked távolban jár.
/Válóczy Szilvia/
|