Oly szép ha írsz, s kezed alatt a papíron egy élet születik.
Oly szép ha sírsz, mert a könnyek a szavakba az életet lehellik.
Oly könnyű eldobni ha már levésted ezer és ezer szavadat.
Oly könnyű feledni a ki nem mondott, bezárt néma hangokat.

Oly féltve őrzöd a vágyat, az elfojtott pergő vad életet.
Oly féltve őrzöd a szótengerbe zárt, porlepte bús szigetet.
Oly csodás az a hely, ahova úgy hiszik, eljutni nem lehet,
Oly csodás hogy én mégis, e néma világban, részed, s veled lehetek.

/Dr M/