Ki szívét osztja szét, lelkednek megterít,
s fáradt szíved korsójába élő vizet merít.
Ha majd veszni látod, ha nem is megy jól sora,
a valódi szeretet nem fogyhat el soha.
Ki szívét osztja szét, az ad, és nem felad…
nem nézi, hogy az adottért vissza mennyit kap.
Belül tartja magát a szeretet-körön,
mert adni magában is tökéletes öröm.
Ki szívét osztja szét, az itat és etet,
fájó testet, nélkülöző lelket és szellemet.
´Meggondolatlanul´ tárja szét két kezét,
s fényes kincseit teli marokkal szórja szét.
Kinek egész kilót, kinek ´csak´ tíz dekát,
-állj te is a sorba, és vidd a maradékát!
Hiszen nem az számít, kinek mennyit adott,
hanem csak az, hogy magának semmit sem hagyott.
Ki szívét osztja szét, semmije sem marad,
mégis ő lehet közöttünk a leggazdagabb.
Nem köti őt birtok, nem köti őt vagyon,
lélektől lélekig járva szerethet, szabadon…

*     *     *

Ismeretlen utakon
ha találkozom
veled
s ha kérésre
nyílik ajkam
ne fordítsd el fejed…

Etess lélek-mézeddel
s adj élő
vizet innom -
mert én
egész életemben
éhezem
szomjazom.

Add nekem
gondosan őrzött -
rejtett erőidet
add nekem
Naptól szikrázó
elevenségedet.

Érints mint
az álom
mint múlhatatlan
szerelem
érintésed legyen
csendben parázsló
kegyelem.

Add nekem
amit adhatsz
és add amíg teheted
míg utoljára nem
hallatszik
a lélegzeted.

Nézz rám
s töltsd meg imáiddal
szűkölő életem…
Add nekem
a mindent!
A mindent add
nekem!

Sose aggódj
hogy kimerülsz
ha mindent
nekem adsz
holnap
az Élő Forrásból
mindent
visszakapsz mert

ki szívét osztja szét

és csontra
vetkőzik -
végtelenbe szőtt
életét kék
angyalok őrzik.

/Syringa/