"Együtt dobban szívünk, egy ütemre;

Mintha egymásnak édes dallamot üzenne.

Szívem dobban, s a tiéd válaszol;

Ahogy gyengéd kezed szorosan át karol.

Ajkunk össze ér. Meg áll az idő;

Az éjszaka sötétje lassan ölelő.

Telihold ragyog szerelmünk egén;

Szárnyalunk együtt a csillagok felé.

Ereinkben őrülten tombol a vér;

Ha símogató kezünk lassan útra kél.

Testünk forró, mint a sivatagi homok;

Most vagyunk mi ketten igazán boldogok.

El tűnnek a gondok, s minden fájdalom;

Együtt repülünk angyalszárnyakon.

 Szomjazó vágyunk megváltásért kiált;

 Nem forog a Föld sem, meg szűnik a világ.

Lágyan ringatózunk a mámor tengerén;

Össze bújva, csendesen.

Csak Te meg Én!"

/anonym/