A falhoz érek, érzem, hogy éget,
szótlanul hajtom hozzá fejemet,
éjjel még felriadok, hogy félek,
újra tanulom, mi a szeretet.

Egy falhoz ér gyönyörű két szemed,
s nem tudod,mihez kezdhetnél vele,
érzések tengere lakik benned,
lelked félelemmel van még tele.

Egy falat simogat meg tenyerem,
tudom, enyém belőle a szíved,
könnyek ellen harcol most a szemem,
ami az enyém, az már a tied.

Egy falat csókolsz meg és leomlik,
te képes vagy engem így szeretni,
lelkem a lelked után szomjazik,
mindig így foglak téged szeretni.