Sztratusz alatt születtél,
 

Sem a hold sem a nap,
 

nem láthatta kedves arcodat.
 

Álmodban...,

angyalok rajzolták ajkadra,

édes mosolyodat.
 

Lehunyt pilláid alatt,
 

még könnyesen aludt a fény.

S én...,még nem 

hallottam halk szuszogásodat,

pedig lehet, pajkos szellő sodorta felém.
 

Eltelt az idő....

Most  langyos,nyári eső mossa arcomat..
 

A hajnal már fényeivel kopogtat...
 

S megtöri az álmokat.
 

Felkelő nap sugarai ölelik át vénülő homlokomat
 

De izzó szívembe te írtad be...
 

Forró, szenvedélyes angyal csókjaidat.

/U/