Hajnali napfényben,kúszó pára lebeg a tó felett.
Most csend van,újra lelkembe mostad lelkedet.
Látom,sírt az éjszaka...
Harmatos fűben még ott csillog  lábnyoma.
Visszhangja vagyok a szélnek
Halk suttogó zaja a lehulló falevélnek.
De te tudod,érzed...
Nekem mennyire fáj,hiányzik, a reggeli ölelés
Ajkaidat elhagyó,csókjaiddal tarkított édes nevetés.
Mert amikor a csillagok fényét keresem...
Már nem az éjszakát várom,
Csak mint e csodálatos hajnalon,
napfény a tóban..
Gyönyörű szép szemeidnek tükrében,
elmerülni vágyom.