jégbe zárt tűz |
|
|
"Csak te, csak most, csak ez biztos. Az itt és most, csendtől hangos."
|
Távolság |
|
|
"Csak mi vagyunk, s mézes vágyunk... Angyal őrzi minden álmunk."
|
Kincstelen varázsládikában |
|
|
"Tele vagyok vággyal és szerelemmel ó, októberi hajnal, ébredő Nap mosolya ötven esztendőmet terítsd szét az őszi mezők s rétek felett és ha jő az asszony, kit felébresztett szerelmem mutasd meg neki azokat a szerelemvirágokat melyek fény- és harmat táplálta szívemben keltek életre."
/leleszi/
|
Ami itt él |
|
|
"Ne titkold el, mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb és jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad."
|
Szervezem a napomat |
|
|
"Az a baj hogy még mindig vannak érzelmeim, és néha nagyon nehezen boldogulok ezzel a ménessel"
|
Mindig örülök neked |
|
|
"Oly sok szép van még itt,-megtalálod;ha csak szemeiden nincs fátyol,hogy ne lásd.Kisérlek,mint egy árnyék a nyári éjszakában,ha kell egy életen át.Tudni fogsz dönteni,szolgálod a dolgokat;-vagy eljutsz odáig,hogy a dolgok szolgáljanak téged."
/U/
|
Oly sokszor kívántam |
|
|
"Hűvös szellő jött. Lement már a nap. Érdemes-e, kell-e még várni rád? Nem felelt senki. Néma volt a táj s könnyezni kezdett sok-sok vadvirág."
|
Elfelejtettem... |
|
|
"Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak, vihar múltán, ha nyári nap ragyog, az örök mámort, majd ha seholse lelted: vissza fog térni lelkemhez a lelked, mert az örök part - mégis - én vagyok."
|
Tanultam eleget... |
|
|
"Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár."
|
Tudod... |
|
|
"Veled alszom, s veled ébredek, És mégsem vagy ott; A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad - de csak a közönséges levegőt érintem."
|
|