Tegnap Még zöldaranyban álltak a fák, és rózsakék volt a kora este. De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár, és beleremeg bágyadt teste. Ma Ködfolttal ébreszt az őszi reggel, a kertvégi nádas vöröslő hajnala. Emléked elsárgul a levelekkel, de velem marad tavaszunk dallama. Holnap Meztelen nyújtóznak felém az ágak, meghitt ösvényünk hópaplan fedi. Vakító fehéren tiszták a vágyak, ha a Nap sugarát ajkamon feledi.

/Erdős Olga/