Valaki titka vagyok. Nem mondom, hogy nem lélekölő állapot. Nem mondom, hogy nem szenvedés. Nem mondom, hogy nem megalázó... Nem mondom, hogy megéri... De azt tudom, hogy édes pillanatok azok, amikor titkok találkoznak. Mert Ő is titok: az enyém, titok számomra a lénye... édes titok ez! "Fájása édes, hagyom, had fájjon" - írta a költő. Valami ilyesmi ez az egész. Ez a titkosdi. Elmenni egymás mellett reggel szótlanul, vagy csak egy száj nélküli köszönést odavetve, majd ölelni egymást este, mintha csak ez hiányzott volna egész nap! Ölelni a másikat, szorosan, mintha nem létezne az univerzum, csak az a pillanat... megcsókolni azt, akit reggel csak messziről lehetett követni... megcsókolni, aki után egész nap űz a vágy... megsimogatni az arcát... látni benne az érzést...

Valaki titka vagyok. Valaki titkos érzése. Valakinek én vagyok az ÉRZÉS. 

Lehet egy titokból is szerelem?