Hitesse el Veled ez a nap is,
mit köréd festett életem hordoz.
Az túlszállott képzeleteden,
s szolgálja mosolyod,
hogy elviselhesd édes titkaid.
Magasra szállnak madaraim,
arcodat, lelkedet úgy látom,
mint kéktiszta vizek alján
gyöngyöt lát a halász;
egy csókig emeli magához,
csak visszajár csodálni,
s örül, hogy reá talált.
Tiéd a belső harangszó,
felel a szív magas hangon,
mert lényeg a dal,
mit összehangol
néma csókunk.

/Zelmann Tamara/