Mintha ködön át néznélek,
Látlak, de mégsem igazán.
Felsejlenek csak körvonalaid,
Mint néma ajkakon a Miatyánk.

˝Szenteltessék meg a Te neved…˝,
Nem, ez nem az a költemény.
Semmiért Egészen? Ugyan, dehogy,
Azért ez mégsem rémregény…

Szót keresek. Egy illatot, ízt,
Percet, mozdulatot, bármi mást,
Akármit, amivel leírhatom,
Úgy érzek, ahogyan mindenki más,

Úgy, ahogyan eddig senki még -
Jó ég, hová lettek a szavak?
Nagy tettek örök hírmondói
Sírjátok hát el bánatomat.

Ezt a végtelen, őrült örömet,
Ezt a selyemhideg, forró lázat,
Ami mindenhová követ,
Velem tart munkába menet,
Ott van, mikor reggel ébredek,
Előbb álmaimban is ott lebeg,
Hogy végül már folyton remegek…

Őrület, szívbaj, boldogság, zűr.
Egyszerre keveregnek bennem.
Kergetnek Hozzád mindenen keresztül,
Mert nincs már máshová mennem.

/Ilieth,Hamupipoke/