Tudom,már nem vagyok kamasz,és kedves te sem vagy az. De mégis forró minden gondolatom,ami hozzád szólna.Nem izzana,égne,lobogna...Ha gyönyörű szemed nem mosolyogna. Álmodtalak volna csak,talán,-tényleg így lenne a jó? Maradtam volna a zúgó hideg szélben,a hajló fák alatt. Ismerem ezt az érzést..,most is fojtogat. Ahogy a tudat is,hogy nem vagyunk vétlen angyalok. De végül,minden út végén,mégis csak fény ragyog. Úgy kívánom legyél boldog,ahogy gondolattal;- hogy létezel,és megszerethettelek,én is az vagyok. Lelkedben állandóan,viruljon az örök tavasz. Így szép arcodon, mindig tündöklik majd az. Amint bimbó a virágot,úgy örzöm szívemben,tovább; -Örökre- ,ezt a gyönyörű,kiolthatatlan szenvedélyt,lángot.

/U/