"Ősz volt már akkor is,

a nap langyosan csókolt,

s a szél apró leveleket kergetett.

Jöttél a sors hozott,

bár akkor már nem szőttem terveket.

Elég volt hallanom hangodat,

mélyen érintett a szavad,

s tudtam nekem elkezdeni,

sosem lenne szabad.

Már mindent másként látok,

az ősz most is gyönyörű.

a nap langyosan csókol,

s Veled lennem olyan nagyszerű.

Sétálj velem tovább az őszi s téli életen,

legyél velem tavaszi forrás hűs és végtelen,

minden bút feledtető mézédes szerelem"