|
Novecento
Visszatértem oda, ahova tartozom, ahol nincs rombolás "csak" szeretet...
...hogy megmeneküljek, kiszálltam az életemből.
Lépcsőfokonként, egyik a másik után.
És minden fok egy vágy volt.
Minden lépés egy vágy, amelytől elbúcsúztam.
Nem vagyok bolond, testvér.
Nem vagyunk bolondok, ha megtaláljuk a módját,
hogyan meneküljünk meg.
Nincs köze ennek az őrülethez.
Ez zsenialitás. Geometria. Tökély.
A vágyak majd kitépték a lelkemet.
Ki is elégíthettem volna őket, de nekem nem ment.
Így hát elvarázsoltam őket.
És egyiket a másik után magam mögött hagytam.
Lefegyvereztem a boldogtalanságot.
Így szakítottam el az életemet a vágyaimtól.
Ha te végigmennél az általam megtett úton, ott találnád
valamennyit, egyiket a másik után, elvarázsolva, mozdulatlanul,
az idők végezetéig, felsorakozva az út mellett...
/Alessandro Baricco/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
