Ma reggel álmodik a telihold,

Álmodunk mi is, álmodunk csodát,

Szempilláink, akár égboltfátyol,

Megszűrik a világ vad fintorát.

A szelíd hajnal homlokon csókol,

Szellő kergeti az avar szagát,

Szívünkben az ősz nem rút, nem komor,

Létünk dísze hímezte be magát.

A Hold a mi Múzsánk minden fokon,

Igéz tegnapokat s holnapokat,

Minden nap újra ébred általunk.

Álom és valóság nékünk rokon,

Álomban élünk valós dolgokat,

De a valóságban csak álmodunk.

/Kéri Ferenc/