Páratlan fénysugárként világít a lelked,

Mély érzelemvilág lakozik Tebenned

Nyisd meg szíved,

de csak annak kinek belül érzed

Meglásd,csodás utakra visz ő majd téged...

kitárulnak majd szíved ismeretelen kapui

Elkezdődnek életed eddig rejteve titkolt útjai.

Ráfekszel majd lelked lágy pázsitszőnyegére

Megnyílik előtted lelked örök fényessége.

Keresd az utad világító lámpácskáit

Hidd el,segítőid úgy őrzik szíved,

mint édesanya gyermekének, első ruhácskáit...

Úgy védelmezlek téged,

mint borusidőben a nyiladozó napsugarat

Betakarlak,mint sas közeledtével az anyaállat

a védtelen kisfiakat.

Megölellek,mint gyászolót a barát,

hogy csökkentse sajgó fájdalmát.

Őrizem az álmod,

Hogy ne érezd többé úttalanságod..

/Sulák Krisztina/