Legyen ma szép napja a világnak, S ki életében nem hordott csak rongyot, Öltözzön fel ünneplő ruhába, Mondjon imát, ki eddig sose mondott! Bocsásson meg aki még haragszik! Felejtse el, nem érdemes cipelni! - Nem kell sok, egy könnyű öleléssel, Most el lehet az egészet temetni. - Látod én is mindent megbocsátok. Ablakaim az új napnak kitárom. Harmatcseppek gyűlnek tenyerembe, Lemossák rólam boldogtalanságom. - Engem már a méhek is szeretnek, Nem szúrnak meg, s úgy örülnek ha látnak. - Annyi mézet csináltunk mi együtt, Kis virágaiból az elmúlásnak...

/Gámentzy Eduárd/