Be kell látnom,gyülölök,minden  éjszakát,
Amikor nem vagy velem,nekem pedig mennem kell,
Magányos lelkem,sötét,komor,álom tájain át.
Álmodtam bár,rengeteg mindenről,sok éjjelen,
S bizony,nem minden utam vezetett,virágos réteken,
Ébredéskor pedig zenél,madár dalban van a világ, 
Még is,mintha csak az én szívem,nem találná otthonát,
S nincs sehol az;-ki nyitná,kopott,kérges,ajtaját.
Bevallom,nem is tudok álmodni,sok éjjelen,
Agyam és szívem,lázasan dolgozik,aludni képtelen,
Forgatja a kérdést;-most,hogyan tovább?
Mert válaszát keresi,e nyugtalan,boldogtalan szív,
S így bolyongja egyedül,a csillagporos éjszakát.

/U/