Béklyóim eldobtam. Harminchat év végre elmúlt, újra szabad vagyok. Béklyóim messze eldobtam, vígan szárnyalhatok. Boldogság elkerült, nagyon sokáig kerestem. Hittem hogy csupán múló légvárakat kergettem. Börtönben éltem én, sok mindent nem is kaphattam. Az igazi boldogságról csak álmodozhattam. Álmaimban sokszor jártam Boldogság Szigetén, Istenhez fohászkodva valóságot kértem én. Hogy egyszer az álmaim igazivá váljanak, Szerelem Angyalai végre rám találjanak. Ezerszer hittem magamban, hittem a Sorsomban,reménykedtem a szép jövőt ígérő holnapban. Nem tudtam, mit tegyek, családom vagy a Szerelem,állandó gyötrődés, vagy boldogságos érzelem? Vágytam egy jobb létre, örömre és szebb jövőre. Felkértem volna Afroditét egy perdülőre Hogy majd segítsen kitörni ebből a béklyóból, Felébreszteni a hosszantartó mély álmomból. Ifjúságom tovatűnt, éveim már elszálltak.Tegnap azonban szememben örömkönnyek gyúltak. Véget ért egy hosszú fejezete életemnek, jövőre gondolok, reményt adva képzetemnek Ahhoz hogy végre a boldogságom révbe érjen, minden madár eztán csak a szépről énekeljen. Harminchat év végre elmúlt, újra szabad vagyok. Béklyóim messze eldobtam, vígan szárnyalhatok. Börtönben éltem én, sok mindent nem is kaphattam, Az igazi boldogságról csak álmodozhattam. Új élet hajnalát, szebb és jobb jövőt adj nekem. Imádkozva, hőn szeretett, Jóságos Istenem!

/Valentinus/