Megcsókoltalak, megmutatni, hogyan kell nékem csókot adni. Megfúltál, úgy öleltelek, mutatni, hogy ölelj te meg. És sírtam is, ölelve téged, Mert tudtam, hittem, hogy megérted. Bő könnyeim, a könnyű bért, mit értem ontsz, a könnyekért. Eldobtam mindent - íme, lásd, hogyan lehet szeretni mást. Kiért mindent százszor megadnál, ezerszer jobban önmagadnál. Kész vagyok meghalni miattad, hogy élj, hogy meg ne halj miattam, Ahogy hiszem, hiszen mutattad. Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad, Csak az kap ingyen, aki ingyen ad. Mondtam, szeretlek, mondd szeretsz-e Mindössze ennyi volt a lecke, Mindössze ennyi a titok, de jaj neked ha nem tudod. Jaj néked, hogyha az egész Szabály és példa kárba vész. Jobb lett volna meg sem születni Nékünk, mint egymást nem szeretni.