Ha a szavak bennünk néha elégnek,
tovább  süt,simogat,duruzsol a kéz.
Halk áramlásában nyugalom lakik.
Kibontja ujjaim - tenyerem szirmait,
s míg arcodat puhán átlengi valami virág -
átveszi kezem minden hangulatát.
Az eddig tapintott dolgok most bőröm alatt égnek,
az eddig simogatott arcok, most arcodhoz érnek,
s mert eddig embert is bántott már e kéz,
- most arcodhoz ér, s önmagára néz.
Ha már a szavak bennünk néha elégnek,
nagyon kell érezd, hogy süt, simogat, duruzsol a kéz.