Egy pillanat, egy megfoghatatlan érzés vezetett el hozzád.
  Emlékek, amit csak az én szemem lát.
  Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen, hadd fájjon, hagyom.
  Egy ösvény , lépcső,  magas hegyek, mond csak még
  mit rejtenek?
  Képek  a múltból, érzések a múltról, mond ugye ez nemcsak képzelet?
  Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet, őrzöm a titkot, a
  mi időnk már elveszett.
  Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek, ne félj én
  nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
  Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet, lelkem
  egy része az emléked, szivemet bezárva titokként őrzöm
  meg.
  Vízesés, barlang múltunknak rejteke, varázslatos tájak, s
  nincs már ki felfedje.
  Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj. Vonz a semmi,
  az ismeretlen, csak űrt érzek a szívemben.
  Kell a válasz, tudom hallassz,
  szavaid a lélek muzsikája, mond ideér -e hozzám
  valahára.
  Lelkednek fájdalmát  járja át a szeretet,
  Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.