„Először vágyni kell rá.
Akár a csókra, a testi szerelemre.
Azt sem vallja be először magának az ember.
Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha",
ám meglehetősen gyakran.
Mind gyakrabban.
Álmodozik róla, tervezget...
Tüzes képeket lát.
Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol.
A szüntelen változásban örökfiatal maradsz.
Majd meglátod. Csak ne siesd el.
Akik ismerik a csók titkát,
tudják, hogy igen fontos,
talán a legfontosabb benne a tempó.
A lassú szívverés.
A változás - az élet -
a természete a szerelemhez hasonlít.
Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez,
mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is,
mielőtt nyilatkozna.
A szerető éppúgy retteg a tévedéstől,
mint a visszautasítástól.
Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani,
óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel,
és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól,
amire a világon a legjobban vágyakozik.
Kívánkoznod kell a változás után,
hogy megvalósuljon.
De tudd, hogy mit akarsz.
Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.„