Hív egy szó egy idegen hang
Hangja lágy mint a reggeli harmat,
Szeme kékje foglyul ejtett,
Tekintete soha el nem enged.

Mikor látom elfog egy érzés,
Bármég nem találkoztunk de mégis,
Ezt az érzést leirni nem lehet még,
Ezt az érzést nem éreztem már nagyon rég.

Elgondolkodom s felnézek az égre,
Mi van akkor ha megtaláltam végre?
Lehet hogy ő az kire régóta várok?
Mig nem kapok tőle választ nem marad más mint egy gyönyörű álom.

Van egy lány ki engem megigézett,
Érzem szívébe lassan beeresztett.
Szép hosszú haját fújja a lágy reggeli szellő,
Ágyamon fekve döbbenek rá, igen szeretem őt.

Bárcsak hallanám már gyönyörű hangját,
És érezhetném keze puhaságát!
Hangja lágy mint a reggeli harmat,
Ő igen ő olyan, mint egy angyal...

/Kubanek René/