Cinkosom vagy

"A szerelemben csak a pillanat jutalmaz, az idő sohasem."
Kínoz ha látlak, és nem szólíthatlak.
Szemem feléd szalad,
de rögvest megtorpan, hogy rejtse titkomat.
Cinkosom vagy,
s e szemvillanásból érted szívemet,
de ajkunkon néma mosoly táncol
forró csók helyett.
Mint az álmok, mik csak előttünk lebegnek,
s osonnak szemen, szíven, lelken át
veszélyes mezőkre, varázserdőkbe,
s meg nem állnak, míg újra és újra
bele nem halunk.
Az álom valósággá lesz egy röpke pillanatra,
s titkok kavargó homályába vész,
színesítve azt.
Aztán újra édes szavak fátylát terítjük magunkra,
elrejtőzve a kíváncsi szemek elől
jól tudván, tiltott mezőkről lopunk
álomporos mézet mindenki szemére.
Cinkosom vagy, s álom vagyunk.
Csak a miénk,
osonunk szemen, szíven, lelken át,
és nem állunk meg.
Újra és újra belehalunk...
|